Végre az elmúlt hetem kissé jobbra sikerült. Nem kellett költöznöm, dolgozhattam normálisan, nem áztatott be a felettem lakó sem. A hét eleje felejtős, igazából semmi különös és érdekes nem történt.

Csütörtökön barátokkal terveztük a sörözést, hát munka után le is ballagtam a metróba. És megdöbbenéssel vettem (ismét) tudomásul, hogy vannak emberek, akik nem néznek tükörbe. Beszállt a metróba egy lány a következő szerelésben: 

• fekete magas szárú Nike sportcipő
• szétszabdalt kék farmer (szerintem nem is volt összevarrva, csak csíkokat húzogatott a lábára)
• rózsaszín mintás blúz
• leopárdmintás gombos kardigán
• mellközépig érő fülbevaló
• öklömnyi méretű napszemüveg a homlokon
• és megspékelte még egy fekete-fehér csivava-szállító kenyértartó forma táskával.

Hát nem tudom. Ettől érzi magát divatosnak? És az a szörnyű az egészben, hogy sok hasonló szerkójú lányt láttam már, szerintem ugyanazt az újságot olvassák. Vagy passz...

Szóval sörözés. Gondoltuk bepróbáljuk a Zöld Pardont, mert olyan szépen süt a nap. Hát igen. Szépen sütött. Csak épp nem melegített... :) Eleve marha korán odaértünk, sehol senki, kiszolgálás még csak az egyik pultnál, viszont akció. Na akkor vegyünk valamit inni. Aztán mikor leültünk éreztük meg hogy itt bizony nem lehet sokáig bírni. Fújt a szél mint az állat, volt vagy 15 fok. Mindenki betakarózott a kabátjába, előkerültek a plusz pulcsik, de akkor is hideg maradt. Na sebaj, még jó hogy átutaztuk fél Pestet, menjünk vissza a Szimpla Kertbe. Ott legalább meleg van. Így is volt, iszonyat sokat nevettünk, jól éreztük magunkat.

Én igazából csak óvatosan mentem, mivel péntekre pálinkafesztivál volt betervezve, és nem akartam hogy a sörözés keresztbe tegyen neki... de végül azt is sikerült megejtenünk. Új kedvenceket találtam, a Gusto és a Spiritus Primus pálinkákat. De természetesen az abszolút favorit nálam továbbra is a Matheus maradt, a jó kis 60 fokos Spiritjével. Megint jó sokat nevettünk a barátokkal. De itt is volt egy érdekes fazon. Valami külföldi volt, de nem tudtam megállapítani milyen nemzetiségű, mivel úgy be volt nyomva, hogy beszélni alig tudott. Nem irigyeltem a Gusto hoszteszét, részegen angolul karattyoló embert megérteni már-már művészet. És persze közben engem is majd fel lökött, még szerencse hogy akkora tömeg volt, hogy megfogtak a másik oldalon... :)

Na mindegy, végül is jól alakult a hét, tegnap beléptem a 29. életévembe is, szóval nem panaszkodom. :) És persze szép képet is sikerült készítenem (a telefonommal éjszaka, ami már önmagában egy csoda...). :)

Hát nem gondoltam hogy az első hetem ennyire mozgalmas lesz... Kezdődött egy kisebb költözéssel, új munkahelyre kellett mennünk. Ez alapvetően nem is lenne baj, csakhogy egy modern helyről átkerültünk egy középkori világba. A középkorból kizárólag azért történt némi előrelépés, mivel mi is beköltöztünk. Összeolvadás nélkül minden változatlan maradt volna, szóval ezt talán még pozitívumként is fel lehetne fogni.

Aztán folytatódott azzal, hogy kedd reggel arra ébredtem hajnal ötkor, hogy a felettem lakó épp szétáztatja a lakásom... Nem kívánom senkinek azt az érzést, azt a tehetetlenséget, hogy látja ahogy a víz csak jön, jön, és nem akar megszűnni. De hát sajnos ez biza a társasházi lét elkerülhetetlen velejárója. Egyetlen dolog vigasztalt, hogy nem húsvét hétvégén történt, mivel akkor még a kármentést sem tudtam volna megtenni. Így azért megúsztam kisebb hibákkal, szóval tényleg szerencse a szerencsétlenségben.

Aztán folytatódott, hogy három napig nem tudtam rendesen munkát végezni a költözés miatt, majd a nyakamba szakadt egyszerre minden. Hirtelen azt se tudtam mihez kapjak, melyik a fontosabb. De mára úgy tűnik ez is rendeződik.

Kíváncsi leszek mi vár még rám a hét hátralévő napjain... Egy biztos, tökéletesen igaz az a mondás, hogy teher alatt nő a pálma. Csak már valaki igazán levehetné azt a súlyt a hátamról, hogy végre kiláthassak az ablakon és láthassak némi fényt is.

Egyszer ezt is el kell kezdeni... :)

Hosszas vívódás után úgy döntöttem mégis elkezdek blogolni. Nagyon régóta gondolkodom egy olyan oldalon, ahová leírhatnám azokat az eseményeket, amik történtek velem aznap. Sokszor már fejben az is megvolt, hogy mit kellene leírni. De még sose jutottam el oda, hogy bepötyögjem valamelyik honlapon.

De most eljött az idő. És hogy biztosított legyen a blog folyamatos tartalma, nem egyedül szeretném szerkeszteni. (Kicsit aggódom a jelenlegi lelkesedésem elapadása miatt, szóval így a biztos... :D)

Szóval a lényeg, hogy amikor történik velem valami érdekes, vicces, szomorú, kedves, undorító, dühítő, igyekszem majd megfogalmazni, és közreadni a világnak.

Aztán meglátjuk mi sül ki belőle... :)