Hát nem gondoltam hogy az első hetem ennyire mozgalmas lesz... Kezdődött egy kisebb költözéssel, új munkahelyre kellett mennünk. Ez alapvetően nem is lenne baj, csakhogy egy modern helyről átkerültünk egy középkori világba. A középkorból kizárólag azért történt némi előrelépés, mivel mi is beköltöztünk. Összeolvadás nélkül minden változatlan maradt volna, szóval ezt talán még pozitívumként is fel lehetne fogni.

Aztán folytatódott azzal, hogy kedd reggel arra ébredtem hajnal ötkor, hogy a felettem lakó épp szétáztatja a lakásom... Nem kívánom senkinek azt az érzést, azt a tehetetlenséget, hogy látja ahogy a víz csak jön, jön, és nem akar megszűnni. De hát sajnos ez biza a társasházi lét elkerülhetetlen velejárója. Egyetlen dolog vigasztalt, hogy nem húsvét hétvégén történt, mivel akkor még a kármentést sem tudtam volna megtenni. Így azért megúsztam kisebb hibákkal, szóval tényleg szerencse a szerencsétlenségben.

Aztán folytatódott, hogy három napig nem tudtam rendesen munkát végezni a költözés miatt, majd a nyakamba szakadt egyszerre minden. Hirtelen azt se tudtam mihez kapjak, melyik a fontosabb. De mára úgy tűnik ez is rendeződik.

Kíváncsi leszek mi vár még rám a hét hátralévő napjain... Egy biztos, tökéletesen igaz az a mondás, hogy teher alatt nő a pálma. Csak már valaki igazán levehetné azt a súlyt a hátamról, hogy végre kiláthassak az ablakon és láthassak némi fényt is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.